jó is ide bejönni, olyan, mint egy lakatlan szigetre megérkezni, és ott álmélkodni a csenden, a csenden, amely csalóka, amely mindig, és ezt jegyezd meg, mindig vadakat rejteget, messze, és közel.

mostmár elkezdhetjük nézni a paródiát, ami az életünk volt. fura. riportokat keresek, életjeleket, hangokat, szagokat. fura. meghal egy indián, és lesz hirtelen sok kis indián, akik szimatolnak, lapulnak a falhoz, a földhöz. na ki hymezte gojko mitic nevét kendőbe lánykorában, na ki. halálosan szerelmes, álszerelmes voltam belé. Belé. mi is volt ez, de tényleg. újra fogom nézni ezeket a filmeket, bennük éltem. csillgahegyi mozi. utána a héven, ki néz, hova néz, ki vagy, ki vagyok.

és robog  a hév.

szóval, egri csillagok harmadikban, ezerszer elolvasva, aztán két fiú a nyári táborban bedobta a medencébe, felpuffadt a könyv, akkora lett, mint egy vánkos, ott lebegett a vyz közepén, nem emlékszem már, hogyan halásztam ki. osztályfőnököm, gazsi józsi, meredten bámult a köritanárnőcivel a távolból, osontak. ezután loptunk kenyeret a tábori konyháról, vekniket, fejenként. álltunk a betonon, forró betonon, forró szyvvel. az úttörők, haha. az úttörők, minek is törtünk mi utat.

elillannak előlem a szavak, nem maradnak veszteg, nem adják magukat, csak nagyon nagyon nehezen. neheztelnek. nem is csodálom. elfelejtettem, mit jelentenek.

elő kell őket csalogatni, édesgetni,kivárni, amyg kedvük lesz újra, kedvük lesz élni.

nem, az indiánok nem büdösek. az indiánok nem németül beszélnek. nem jönnek el magyariba, nem. nem ülnek a 34-es buszon, kicsi lány. indiánokkal itt nem fogsz egyhamar összefutni, a sarki lottózóban. nem is, de legalább itt vannak ezek a filmek. ezeken nőttél fel. hát nézd meg magad.