Ki vagy te, Pulcinella?

 2008.11.22. 12:08

 

 

Giandomenico Tiepolo. A keresztvitel bármilyen elcsépelt szólam is, mégis fontos szimbóluma lett az életünknek, úgy tűnik. Tiepolo legalább csontvázakat és lepkéket is rajzolt, nem beszélve Pulcinelláról. Szarkazmus, karikatúra. Nézzük a viseletet is, az izmos hátat, amely izmos, mégsem ér ebben a helyzetben semmit. Az izomzat szépen látszik, süt rá a nap, vagy úgy látszik, mintha sütne rá. Ha Jézus izmos is lehetett, ez itt nem látszik. Van-e olyan kép, amelyen a keresztet vivő Jézus izmos? Emlékszem, mennyire megrendítőnek és iszonyatosnak írja le Dosztojevszkij Grünewald Krisztusát.

 

 

 

 

 

 

Itt egy régi cikk, innen: http://nol.hu/archivum/archiv-338031

A Tiepolo-év székhelye a XVIII. századi freskófestő, és grafikusművész tágabb és szűkebb hazája, Velence és a miranói Zianigo-villa. A lagúnák városában barangolva a Ca' Rezzonico falai a múlt század eleje óta őrzik a nemrégiben restaurált freskókat a Tiepolo-család villájából. A Feszület oltárképről híres velencei San Polo templom kincse a Jézus keresztútja / Via Crucifis / festményciklus, amelyet Giandomenico 1747 és 1749 között alkotott. A Keresztút ábrázolásának Jézus szenvedésével azonosuló kultuszát még XII. Kelemen pápa szentesítette a kálvária tizennégy állomásának lelki gyakorlat jellegű bemutatásával. Irónia és komikum találkozási pontjaként ad otthont az ifjabb Tiepolo szatirikus rajzainak, szellemes karikatúráinak a Cini Alapítvány kiállítása San Giorgio szigetén. Az ott látható százötven festmény és rajz Giandomenico munkásságának egy kevésbé ismert, ám az utókor szemében jól ismert arculatát tárja fel: a settecento Velencéjének egyik legfüggetlenebb és legszabálytalanabb alakját. Kiváltképpen a Pulcinella grafikai sorozat érdemel említést, a társadalomkritikai gúnnyal a bohócok, sarlatánok, akrobaták, tűznyelők commedia dell'arte jelmezébe oltott világát megelevenítő alkotások közül. A megemlékezés sajátos módját választotta a miranói Zianigo-villa virtuális utazásra invitálva a látogatókat azon itáliai és európai templomokba, villákba, parkokba, amelyek a Tiepolo család nyomait őrzik. Művészettörténeti csemegének szánta a Tiepolo Kutató Központ a művész élete alkonyán, 1791 és 1800 között készített rajzainak gyűjteményes kiadását, amely jórészt a vidéki életről, parasztokról, földművesekről. lovászokról szól A korabeli élet rajzai címmel. A főként európai és amerikai magángyűjtők birtokában lévő rajzokat a XVIII. századi európai grafika remekműveinek sorában tartják számon.

Ám ahhoz, hogy test-, és élményközelbe kerüljünk a velencei nagy látnok világához, nem kell átszelnünk a lagúnák vizét. Elegendő ellátogatni a budapesti Szépművészeti Múzeum Giandomenico Tiepolo - Capriccio térben és időben című kiállítására, hogy képet alkothassunk a rokokó virágkorából a neoklasszicizmus diadaláig megtett művészi útról. Hosszú évtizedekig viták és vélemények kereszttüzében állt a "kisebbik" Tiepolo életműve. Művészi fantáziájának megnyilvánulásai nyomán leginkább grafikusművészként jegyzik a nevét, azon első olasz művészek sorában, akik a rajzot önálló művészetként fogták fel. Jelentőségét valahol a rokokó polgári változatának a kimunkálása, a neoklasszicizmus felé nyitása, stílusának sajátos iróniája és technikai sokoldalúsága adja meg. Hét festmény, négy rajz, hatvan rézkarc, többségében az Esterházy-gyűjtemény becses darabjai képezik a budapesti emlékkiállítás gerincét.

A maga korában apja, a híres festődinasztia alapítója, Giambattista Tiepolo szolgai követőjének tartották Giandomenicót, aki azt tűzte ki célul, hogy apja műveit népszerűsítse a sokszorosított grafika "nyelvén". Giambattista Tiepolo Európa freskódekorátoraként vált ismertté. A velencei paloták, európai fejedelmi udvarok díszítésére megbízást kapott velencei festő két fiát, az elsőszülött Giandomenicót és a másodszülött Lorenzót is bevonta az alkotásba. Giandomenico bizonyult közülük a tehetségesebbnek. Olyannyira, hogy apja után őt is felvették a velencei Művészeti Akadémia tagjainak a sorába. Templom-, és villabelsők figurális festőjeként haladt apja nyomdokain. A Jézus keresztútja sorozat, a budapesti kiállítás egyik tematikus állomása Krisztus szenvedéseit nem heroikus vagy retorikus hangnemben ábrázolja, hanem mélységesen intim közelségből. A dekoratív, színpadikompozíció-szerű megelevenítés ellenpontozza a tarka, egzotikus tömeget Krisztus méltóságteljes, szenvedő alakjával. Giandomenico mint rézkarcoló egészen más eszközökkel élt már művészi pályafutása kezdetén, mint apja. Főműve a huszonnégy epizódból álló Menekülés Egyiptomba sorozata, amelynek keletkezése az 1750-es évek würzburgi hercegi udvarba vezet. Carl Philipp von Greiffenclau megbízásából készítette el a Tiepolo család a hercegi rezidencia freskódekorációját. Ebből az alkotásból készült el a Szent Család útját ábrázoló Festói ötletek az Egyiptomba meneküléshez című, huszonhét lapos rézkarcsorozat. Nem titok, hogy a nagy mű megvalósításához éppúgy felhasználták a család grafikai gyűjteményében megtalálható Mantegna, Dürer, Rembrandt, Castiglione, Goya műveket. Ötletes variációk fókuszálnak a bibliai témára, mondhatni capricciók, ami a Szépművészeti Múzeum Czére Andrea művészettörténész munkáját dicsérő kiállítás címét is idézi. Zsánermotívumok, dekoratív szépségű életképek, a keleti kosztümök, bibliai motívumok sokasága megragadó színképet biztosít a menekülés képi megelevenítéséhez. És mindebben felsejlik már az olasz népi komédia jellegzetes alakjait, hagyományait megelevenítő mozgalmas ábrázolás, amely Giandomenico utolsó korszakát jellemzi. A biblikus témák, heroikus jelenetek idővel átadják a helyüket a mindennapi élet csínytevéseit, visszásságait, elevenségét ábrázoló jeleneteknek. De még mielőtt elmerülnék a velencei karneválok, álarcok, hívságok, utcaképek színes forgatagában, vessünk néhány elmélyült pillantást a budapesti kiállítás harmadik tematikus sorozatára. Bibliai aggastyánok, keleti bölcsek, próféták, vénséges vének bensőséges, rembrandti színhatásokkal, fényáttörésekkel teli ábrázolása, a fiziognómiai tanulmányok iránt növekvő érdeklődést mutató XVIII. század rímel Giandomenico karaktertanulmányaira. Ahány fej, annyi groteszk, elmélyült, markáns karakterrajz. Az allegóriák, mitológiai motívumok, életörömök élvezetes találkozási pontját képezik azok a freskókról vászonalapra áttett falfestmények, reprodukált rajzok, amelyek eredetileg a velencei Palazzo Labia falait díszítik. Eme életigenlő freskódekorációk láttán a szerelem művészével van dolgunk. Valami naiv önfeledtség, lebegés élménye keríti hatalmába az egyszeri látogatót, aki élvezettel gyönyörködik Ámor megdicsőülésében, Viktória szárnyas nőalakjában, az amorettek táncában. Ez is Giandomenico Tiepolo "ajándéka" az utókornak.

 

 

 

http://www.hamlet.ro/cikkek.php?cikk=230

http://www.youtube.com/watch?v=x9Z1nRT3css

 Peppe Barra: Pinokkió, 2002.

A bejegyzés trackback címe:

https://kislanyazongroanal.blog.hu/api/trackback/id/tr75782570

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.