http://www.c3.hu/~prophil/profi064/garaczi.html

http://hungary.indymedia.org/node/587

nagyapám semmit sem mesélt  a háborúról, ahonnan visszajött. ült, ült, békésen, néha megsimogatta a fejünket. amikor meghalt a kórházban, és visszapumpálták az életbe, mi kivittük a folyosóra sétálni: olyan rémületet ember szemében még nem láttam. nem tudtam, most mitől fél: az élettől, vagy  a haláltól? sajnos, azt hiszem, az utóbbitól. az élet szép, akár egy jól sikerült dobostorta. jól adagolható, szép, fényes a teteje. papi mindig hozott nekünk nagyméretű bocicsokitáblákat, tudtuk, hogy azzal érkezik, szépen selyempapírba csomagolva ezek, a csemegeboltban csomagolva, fényes, zizegő papírba, fényesbe. papi mosolyog, mi gyűrkőzünk a papírral, a csomagolás furfangjaival. nem volt könnyű hozzáférni a dologhoz. hát nem.