az emlékezet, és a halál érdekesen fűződik néhanap, gondolta mökk. kinél is kéne olvasni róla, hogy két lap után ne dobja mökk az ágya mellé a könyvet? fogalma sincs. mökk most valahogy unja a szavakat. nem, mert elkoptatottak, sőt, a szavak mökk véleménye szerint még nagyon-nagyon kihasználatlanok, kis üdülők a tócsányi tó partján, hajnalok a sosevolt Városban, esték az Istenekkel, naszóval, és igenis, mökköt most az emberek érdeklik.
méghogy bátorság. mökk örül, ha fel tud tápászkodni reggel az ágyból. hátráljanak a szavak. visssza, vissza, egészen a morgásig, a harapásig. majd onnan előre! de nem sürgős. elleszünk így is, egy ideig, mert van benne gyakorlatunk. hogy jó-e, azt nem tudhatjuk, de mi az, hogy jó. mökk nem tudja.