mit csinálhatna?

egy életet leélt úgy, hogy nem tanult nyelveket, nem utazott, alig-alig ismer valamit az elmúlt évtizedek  történéseiből alaposan, ideológiamentesen (ha van ilyen), tele van elnyomott vágyakkal, a kultúra, a kortárs megértése iránti tökéletesen elnyomott vágyakkal, az öregség félelmeivel, érzi, hogy a társadalom kiment alóla, mint a hintaló a Petike alól, érzi, hogy ül a földön, és csak azért nem sír, mert nem hiszi , hogy emberi lény, és a tárgyak meg nem sírnak. ha mégis sír, nem hiszi el, hogy számít. nem hiszi el, hogy érez. nem tudja hova kötni, nem tudja értelmezni. megbocsátás? kinek?

hova kéredzkedjen be: elnézést, meg szeretnék bocsátani?

nem, nem hiszek neked. nem tettél Érte semmit. ő itt van, ül, és már semmiben nem hisz. ezt nem tudom neked elfelejteni.

Ja, és még a nyúl sem hozott neki biciklit! (ajh), pedig írt neki, szépen postára adta. ilyen levelek. ne nevess. ilyen levelek. nem felejtem el., nem tudom elfelejteni azt a kis szöszi kölyköt, ahogy ül egy bokor előtt, sovány, mint a városi szivárvány, és várja a biciklit. és az nem, az nem, az soha nem.

és ő vár.