Tanárúr! Hol van?

 2008.12.07. 11:56

Nagyon jó lenne a kedvem, ha meghallgathatnám Király Jenő Tanárurat, ahogyan ezt a régi klipet esztétikai elemzésnek veti alá, különös tekintettel a szociális mondanivaló,a filozófiai hagyomány, és az erotikus töltet összefüggéseire...:)

Sosem fogom elfelejteni, hogy hétfő reggelente a Kálvin tér közelébenM a bölcsészkari képzés keretein belül,  pornófilmek részleteit (dumdum) néztünk néma csendben, összeszorított szájjal (ki miért), míg a Tanárúr ezek mitológiai, filozófiai, esztétikai mélyrétegeit fejtegette érdekesen, zakóban, szemüvegben, fehér hajjal. Egy életre szól. Tényleg. És hiányoznak a hétfő reggeli véres horrorfilmek, amiket közvetlenül azután kaptunk, hogy kiverekedtük magunkat a BKV reggeli satujából. ÉHHHHÉLJEN A TANÁRÚR!!!

 

Olllala: találtam egy órai jegyzetet a neten, tisztelettel ellopom:

 ollalala: a tanárúr is meglett, tanít az ELTE-n, a filmszakon.

 

II. évfolyam - tavaszi félév - 4. óra.

Tömegfilm- és tömegkultúra-elmélet

 

 

A szexvámpírfilmek

 
 

A bölcsész a lélek disznóságait kutatja, ahogy a sebész a test disznóságait kutatja. Ezért a mi mai bölcsészetünk nem tud az emberi lelken segíteni, valahol ott tart, mint az orvostudomány az ókori görögök előtt. Putty. 
 

Mi az az emberi vállalkozás, ami egy társadalomnak sem sikerült még? Ez az elbeszélés. 
 

Van egy kiindulópont, ahol még nem vagyunk emberek, és van egy végpont, ahol beteljesedett emberekké válunk. 
 

A semmi legteljesebb formáját a zombiban ismertünk meg. A nyers, testi fizikai erő, amit semmi sem orientál. A vámpír sajátossága megkettőzi az erőt, nem csak fizikai, hanem szellemi ereje is van. Már nem dühöng, de a megkettőzött erő a világ legnagyobb intrikusává teszi - neki sem, és a világnak sem segített, hogy megkettőződött az erő, hogy az intrika, a ravaszság is formálja a puttyot.

Az erő világában az erők harcolnak egymással. A nagy hal megeszi a kis halat. Egy mód van annak bizonyítására hogy nagy hal vagyok, vagyis Tim Burton: megeszem a kis halat. Ha nem eszek meg egy kis halat, akkor azt magamnál nagyobb hallá nyilvánítom. Ez az erő, az életösztön, a darwini kozmosz, a pokol törvénye a mozimitológiában. 
 

      Miért nem spórolhatjuk meg a szexvámpírfilmet? Mert minden erő gonoszként lép fel a világban. Nem csak az őserő hanem minden erő gonoszként lép fel. A vámpírban a szellemi erő a fizikai erővel párosul, de itt nem is erőről beszélünk, hanem minőségről. A gonosz formája a fellépés formája. Erre a felismerésre ébredtem ezen a mocskos téli reggelen.

      A vámpír sokkal pusztítóbb, mint a zombi, mert barom. Ha ügyesek vagyunk, elugrunk, mi csinálunk amit akarunk a zombival. A vámpír azonban velünk csinál, amit akar. A szellemet az intrika képességeként vezeti be. A szellem, valami specifikusan jelenik meg, de a gonosz formájában lép be a fantasztikus világba jaj. 
 

      A gonoszként megjelenő minőség nincs arra ítélve, hogy gonoszként is pusztuljon el. Akkor hogy válik gonoszból nem gonosszá? Minden minőség, minden eredmény negativitás, de a világ nem egyetemesen gonosz, így kell lennie a minőségnek egy lanyhulása, szelídülése. Ennek a vámpírmitológiában meg kell indulnia.

      [Itt majd leírja a Flóra amit filozofált a Jenő] hát a Jenő indukcióról szóla. Következtetessünk  véges sok esetre vonatkozó evidenciából általános törvényszerűségekre. Mivel az összes szexvámpírfilmet nem bírná megnézni, elég, ha lát egy kisebb tömeget: a szexvámpírfilm alaptörvényeit ezekből a megfigyeltekből kiindulva írja le. Az egyediből az általánost, tralala.

      A szellem termékennyé változtatásához szükséges lépések összefüggnek a vámpír nővé válásával. A termékeny lépések a nőcentrikus, leszbikus szexvámpírfilmben következnek be. A megfogalmazás itt durva. A nővámpírok fejlődésképesebbek mint a férfivámpírok. A nővámpírok szellemítik át a szellemet, ezt ők vállalják fel az ötvenes évek végétől, a hatvanas évek elejétől. Ezzel a vágyesztétika kerül előtérbe az iszonyatesztétikával szemben. Az iszony helyére a gyönyör kerül, majd az iszonyat gyönyöre, a kettő elválaszthatatlansága.

      De rossz a megfogalmazás, hiszen a férfi és a női nemi szervek kevés funkciót kapnak. A nemi dimorfizmus esztétikai kihasználása a vámpírfilmben meglehetősen felületes vagy talán semmis.

      A vámpírfilmben nem a nemiszervek a nemiszervek, hanem újak keletkeznek - ennek azért van értelme, mert az elsődleges nemi szervek szembeállítják egymással a férfit és a nőt. De a vámpír totális hatalmat akar, nem csak 500 éves tapasztalatot, hanem 500 éves minden oldalú tapasztalatot akar. A vámpír mindenhatósága nem tűri el a férfi, ill. női nemi szerv által felállított határokat.

      Ezért van a vámpírnak egy fallikus agressziót kifejező szerve (a foga), és egy női befogadó szerve, a seb a nyakon. Ezzel lehetővé válik, hogy mindenkinek legyen a vámpírok társadalmában mindkét fajta nemi szerve. Így az archaikus állati nemi szerveken túllép ez az új képzet. 
 

      Mégsem volt tévedés férfinak és nőnek lenni, mert felvetődik a kérdés: ma már van befogadó + behatoló szerem, de a harmadik nem keretében is felmerülnek kérdések: a behatolás keretében fogadjam-e be a világ minden élményét, vagy a befogadás keretében?

      Ez a harmadik nem animus- anima- orientáltsága így egy erotikus kérdést vett fel. A vámpír a szadomazo teljesség képviselője. Nem lehet mégsem egyenlősíteni a szadót és a mazó

      A szadó legyen a mazónak a szadója, ez a vámpír nagy lelkiismereti kérdése. Ezzel más világba lépünk át. Magyarul az a kérdés, amivel a műfaj küzd: a férfiak a szadizmus exaltációjában kívánják megismerni a világot, a nők (mármint a vámpírnők) a mazochizmuséban. 
 

      De a szexualitásról szól-e a film, esetleg a tőkés bitangokról, vagy a feudális elnyomókról? De ez a kérdés másodlagos lesz, ahogy a nők is bejönnek a képbe. 1957-62-től a vámpírfilmbe bekerül a szex. A hatalmi problematikát más műfajoknak átengedi innentől a vámpírfilmbe, és az új vívmányok már nem ezen a szálon jelenik meg. 
 

      A férfivámpírnak ízlése van, ízlésválasztása: egyiket szívesebben fogyasztja, mint a másikat. [A választás szabadsága a vámpírdemokráciában. :)] Képes átkelni egy nő miatt - akinek csak a fényképét látta - az Atlanti-óceánon. A zombi nem tudja hogy férfit vagy nőt eszik és miért. A vámpír szelektálni kezd, felfedezi a szelekciót, igen ám, de egy valamit nem tud szelektálni a férfivámpír. Azt, hogy mit csináljon vele. A férfivámpír csak kifacsarni és felhasználni képes az áldozatot, nem tud kilépni az eszköz, a leteperés, a felhasználás, a pusztítás világából. Választó lény, de a választása pusztán a tárgyi javakra és nem az alanyi képességekre irányul, így nem önreflexív a választóképessége.

      Ezt a női vámpír fedezi fel. Nem csak a tárgyat választja meg, hanem önmagát is elkezdi megtanulni. Megválasztja a szépséget, ez mintegy szugerálni kezdi őt, hogy megismerje a belső szépséget. 
 

[John Landis: Harapás]

      Gengsztervilágot keveri a vámpírfilmmel: a kis halak és a nagy halak világa. A hősnőt első pillanattól oltárra állítja. Ő is a férfiterminológiát használja, ugyanakkor az egész teste befogadóképes, meztelen.

      Az ember csak emberanyag, és mind ezek vagyunk egymás számára. A vámpírnő:

      A suta, az ügyetlen, bátortalan férfimegismerés. A riadt, a segítőkész, a csodáló, aki gyengéden nyúl a nőhöz. Gondoskodó élvezettel tapogatja a lábát, amit itt nem látni sajnos. Rácsodálkozik a kisfiús férfi.

      A nő észreveszi az áldozat minőségét: amint minősítem, már nem áldozat. A gázoló, a mácsó már más. A nagy halnál már harcolni kell, hogy bebizonyítsuk, hogy ő a kis hal.

      A baromi erő csak az erőt képes megjátszani.

      [Frank Sinatra: That Old Black Magic] 

      Ahol szeretünk, a szerencsétlenség jelenik meg. A szánalom, a félelem, a szorongás a szerelem rekvizítumai. Arról szól, amiről a szokványos szerelmesfilmek hazugságai tárnak elénk: az igazság a nyers fogyasztás. Azért kell a szemérmetlen szépség egész kelléktára...

      Látszólag kegyetlen hősnőnk, de azzal, hogy a hullát még szét is lövi duplacsövű puskával, valójában rólunk gondoskodik, hogy ne legyen ő is vámpír.  
 

[???????: Karmilla]

      A jövendő szexvámpír film azt mondja, hogy a test, mint a létünk tehetetlen oldala. Amennyiben tehetetlenek, kiszolgáltatottak, testiek vagyunk, annyiban potenciális emberanyag, vámpírkaja vagyunk, egy lehetséges parazitavilág sejtjei vagyunk.

      A vámpírfilmek dramatikája: a lélekért való harc.

      A képen a parasztlány, akit csak lemészároltak, nem vámpírizáltak. Szükség van rá az ember testté változtatására, a közösség mint massza, emberanyag passzív definíciójára.

      Az új lény a koporsóban: Karmilla, a női varázs mindenható aspektusa, még rút vénségként fekszik a koporsóban. A szépség privilégikus valami, a szépség is gonosz. A szépség is az iszonyat műve, mégis a szépség az egyik legszebb erény. A külső szépség a belső szépség eszköze.

      A szépség kegyetlen felhalmozására van szükség. Kezdetben többnyire rondák vagyunk, és egy kis kizsákmányoló réteg engedheti meg magának a szépséget, azt a szépséget, amit tőlünk vesz el. A fogalmak gyengék, amikor a képzelőerő dolgozik, ennek tematizálásával próbálkozik a Karmilla-típusú vámpírfilm.

      A szépségben való nemzésbe csábít bennünket: az önátdolgozás lehetősége. A szépség öntisztító bűnéről szólnak a Karmilla-típusú vámpírfilmek. Várja a hatalmas szépségnek, a Nagy Nőnek az újjászületését. Most már az erő hatalma és a szellem hatalma mellett a szépség hatalma is megjelenik, és vérben fogan. De specifikusan női hatalom születik már.

      A helyzet az, hogy érkezik egy jövevény, és mindenki beleszeret. Egy normális amerikai ember harapja meg először Karmillát, [..]. Az amerikai lány éjszakai meztelen fürdőzésre hívja meg Karmillát.

      A két lány egyesült képe a tóban gyakorta megjelenik a szakkönyvekben: a két nő egyesülése a nőben, az akvatikus elemben. 
 

      A vámpírfunkció feltétele eddig az volt, ami az összes hagyományos vámpírfilmben: azt hisszük, mindent tudunk. A tudás gőgje tesz bennünket a vámpírok eledelévé. Azért vagyunk az áldozata, mert nem tudjuk hogy vámpír. Itt azonban a szép vámpírnővel valami teljesen új is megjelenik: tudom, hogy vámpír, és mégsem menekülök előle. A régi vámpírfilmekben el kell hogy kábítsa, hipnotizálja az áldozatát a vámpír. Itt nem a varázslat hipnózisáról van szó, ahol a hipnózis hatására az áldozat megbabonázódik. Itt a rettenetes gonoszság forrása a szépség, a hipnózis maga a szép nő. 
 

      A történelemtanár ráolvassa Mirkallára: Tudom, te vagy Karmilla, és ekkor tér vissza a bevezető képsor.

      Megvan a védekezés eszköze (a kereszt), de nem használja (megfordítja a keresztet). "Többet akarok tudni, nem akarok ártani, minden, amit akarok, az téged imádni. Hadd legyek a szolgád. Tudom, hogy elfogad engem az ördög, bizonyítottam a hűségemet." Itt már egy kőkorszaki Vénuszként, hatalmas háromszögű kőtömbként jelenik meg a vámpírnő. Szánalmas kegyetlenséggel tekint ránk, de csak szánalom van, kegyelem még nincs.

      Mindenünket felajánlottunk neki, de elbuktunk mert élményéhségünk volt: ő is szívni akar, megismerni a fekete művészetek összességét.

      Ezt a filmet rokokó báj és kedvesség jellemzi. Ilyen formákban születik meg az a szimbolika, amit már minden tvsorozatban látunk. Itt azzal a fantáziával állunk szemben, ami megteremti ezt a szimbolikát.

      A történelemtanár nem eredményezett semmiféle megrendülést a vámpírnőben. Nem jelent meg az a vámpírkatarzis, aminek a jelentősége a vámpírlány meztelenségében megvan. A vámpírlányban dominál a befogadás, az érzékeny meztelenség. Ez lehetővé teszi, hogy ha alkalmas ingerrel találkozik, ha jó ingert fogad be, egy katarzist indít el benne. Ez az előnye a szadóval és a férfivámpírral szemben: megjelent a befogadás, és kiderül, hogy ez katarzisképes. Megjelenik vele az előrevivő találkozásának reménye. Az, hogy a találkozásokban új minőségeket nemzhetünk a szépségben.

      Egy történelemtanár (nem az igazi, hanem a filmbeli! be ne pereljenek) csak turkál a tényekben, összerakja őket. A történelemtanár tehát az okozatokhoz eljutni segít, amelyek segítségével aztán felhasználhatjuk azokat. Az irodalomtanár viszont megtanít minket gyönyörködni. Itt tehát a (képzelt, be ne pereljen) irodalomtanár rendíti meg hősnőnket. 
 

      [Irodalomtanáros jelenet: Az Igazi Szerelem mindent legyőz]. Választ próbál adni egy Baudelaire-től kezdődő problematikára. Oscar Wilde: mind megöljük, akit szeretünk. A szerelem veszélyei (amiről eddig is szóltak a vámpírfilmek) - mindenkit megölünk, akit nem szeretünk eléggé. Itt: az sem elég, hogyha eléggé szeretünk, mert mind megöljük, akit szeretünk. A szerelem maga veszedelmes. Miért? A szeretet, a szerelem teljes elfogadás, ezzel felkínálkozás jóban és rosszban, minden impulzusban. Itt egy optimista következtetést próbál levonni a film: abban az esetben, hogyha azt mondom egy lénynek, hogy "elfogadlak és felkínálom magadat a te áldozatodként", kilépünk ezzel a kölcsönös felhasználás küzdelmének darwinista poklának minden meghatározásából. Kilépünk azzal, hogy önzetlenül felkínáljuk magunkat. "Én nem csak a te jódnak, hanem a rosszadnak is felkínálom magam. Tudatában vagyok annak, hogy te egy veszélyes lény vagy. De ezt én mind vállalom" - ezt a beállítottságat közvetíti, hogy mit kész vállalni ez az irodalomtanár.

      Mi itt a lényeg? Ebben a világban, abban az esetben, hogyha vállalom a szerelmi áldozat pozícióját és ily módon felkínálkozom, a jót hozom ki az illetőből. A szerelmi érdekharc a rosszat hozza ki. Ha valaki képes az önzés egyetemességét megtörni, az a másik önzésben katarzist indít. Ha azt mondom, "annyira szeretlek, hogy ölj meg ebben a minutában", megállítom a másikbna az érzékeny gyilkost. Itt valóban megszűnik a kárhozat, megszületik az ölni nem tudás. Fel kell fedezni az önzetlen gyönyört, a szája szemmé válik, már nem agresszív szervek találkoznak hanem a másik lénye egészét fedezi fel. A valódi nemi szervek felfedezésével elérkezik az ötszáz éve várt orgazmus. 
 

      Ez a szexvámpírfilm magzati állapota. A mazochizmus képes megfékezni a szadizmust. A mindenkin keresztülgázolás és kifacsarás megfékezése a feltétlen odaadás képességével. Egyszerre idillé válhatnak így a szerelmeink? Jobbá válunk attól, ha valaki feltétlenül elfogadja a gonoszságunkat? Önzetlenné válunk, ha valaki elfogadja az önzésünket?

      Az ötvenes évek végének korai optimista filmjei hajlamosak erre a feltételezésre: igen, meg lehet fékezni a gonoszt. Csak ott születik meg a kifejezett szexvámpírfilm, amikor azt mondjuk: ennek a megváltó katarzisnak nem nagy a valószínűsége. A világ nem lesz jobbá tőle. De akkor mit lehet tenni? 
 

[Jean Rollin Karmilla-filmje]

      Találkozik megint a szerelmi áldozathozatallal a vámpírlány, de következő fordulatként a szerelmi áldozatot bár meg kell hozni, az nem hatásos.

      Eddig: minden emberben van jó és gonosz, és hogyha elfogadom a benne rejlő gonoszt, győz a benne rejlő jó. Most új szerelemkoncepció következik: a megváltó áldozathozatal elavul, az új koncepció szerint egyet nyújthatunk egymásnak, feltétlenül elfogadni egymást és végigmenni az úton, bár tudjuk, az út végén nem tudunk javítani és segíteni egymáson. De már az is jó, hogy vállaljuk az utat és a végén a tragédiát. [Optimizmus rulez]

      A vámpírnő az ősi kastélyban: a vér áll szemben az emlékekkel. A vér hív vissza a testhez, az emlék pedig felteszi a kérdést: rá lehet-e építeni a testre [..]. Emlék: két kislány, akik kitöltötték egymás életét a magányos kastélyban.

      Az anyag és a forma, a vér és a képek hangsúlyozott szembesítées. A vér visz a jövőbe, a képek visznek a múltba. Az éhség adja a jövőt, a képek és a múlt az értelmet. A képek mellett a hang és a zene testesíti meg a múlt hívását.

      [A két testvér vérnővér lesz, mert épp volt ott egy szent kehelyre hasonlító serleg, miért is ne]

      "Kinyitja a zenélő dobozt, és így jelzi, hogy életben van. Vagyis inkább létezik, mert az hogy életben van, az túlzás."

      Katerine nem akar élni, Ellen azonban viszi neki a parasztlányok hulláját. Itt már nincs megváltás, csak az élvezet végtelenítése. A vámpír itt már egyfajta zombi lesz. Az új szerelmi vallomás: ölj meg, ha szeretsz.

      "Itt a filmtörténet egyik legszebb jelenetét látjuk." [mondja tanár úr, amikor harapja szét sokáig közeliben a vámpír a barátnő fröcskölő vérereit és eszi meg a karját, harapja le a kisujját és közben ezért szenvedi ezt. Hát valóban. Tanár úr spórolt mindenkinek egy ebédjegyet.] Beteljesül a szerelem. [Éljen.] A beteljesüléskor kínjában az ősüvöltést hallatja. A kamera lassan távolodik és egyedül hagyja őket örök kínjukban. 
 

      [Gyönyörű végszó. Jó étvágyat az ebédhez.]

A bejegyzés trackback címe:

https://kislanyazongroanal.blog.hu/api/trackback/id/tr51809028

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása