narancsot enni hóesésben. játszani; közben egy bűnöző figyel, járkál, mosolyog rád. meg is dícsér. hóesés. tuipánhagyma. tele az adalékanyagokkal a Lipót Pékség, a hagyományok útján. valahogy kádárjános szag van. mszp épület a jókai utcában, nagy hangon röhögő körszakállas ürge kiszáll a terepjáróból, szemben vele az autószerelő műhely felfűzött gumii, egy fémpálcán, magasan, közben zene szól, minden más oroszországban, tessék odanézni, mi jön most, milyen jó is a Karnevál, és farsang, és olvasom, hogy megvan a lánchídi Ophelie, van egy hátborzongató legenda megint a Városnak, tessék, lehet belőle kuplét vagy tragédiát, vagy, ahogy nálunk szokás, tragikomédiát csinálni, haj, púder, szemöldök.

megint valaki a vízbe halt, de nem akárhogy, ez tényleg odvas temetőszag, mohaszag, gyertypecsétes sekrestyésszag, vízihalálszag, örvényszag, hínárszag, vízszag, halszag, halálszag, lányszag, sírásszag.

tegnap Csukás István mit evett az A La Carte-ban, zsíros kenyeret hagymával??? Nem így jó? Nem oltári, ha társadalmi drámákról beszél pár tökfej, és karamelles lósegget esznek aszpikos csigafasszal? ki nézi ezt az adást? ki beszélt a gyerekekről? Gubás és ő. jutottak valamire? reagált valaki értelmesen Csukás kérdéseire? válaszoltak? ettek?

fordítsuk kissé át  az ismert meghatározást: nem lehet mindig mindehol ugyanazt enni. vagy:

nem lehet bárhol ugyanazt megenni.

mit jelent ma egy esti adásban luxuskörülémények közt enni, beszélgetni, ezt a csóreszek orra elé tolni? cinizmust.