milyen hangulata van, kedves mökk, amikor március elején veszel ezévi naptárat, mert így olcsóbb? két hónapt lefaragsz az évből, azalatt úgysem történt semmi érdemleges, az előző évet hevertük ki, á, megeszed a maradék karácsonyi mézest a szekrény tetejére felhajintott cipősdoboz-keksztartóból, tisztára mint Pettson, megnézed, ki halt meg, á,

már megint egy nagy. egy ősbivaly, ki fog helyette gondolkozni a létezésbe csavarodott humánbanánkopoltyúkról? mért pont ő????

na és, veszel hétszázért cipőt, á, pont jó, ezernégy lenne, de senki sem viszi el, mert nőnek nagy, férfinek túl skatulyaszerű, mökkre jó lesz, ő nemlétező, nem létező, ő maga a lét. éljen.  a kicsi nő ma is a redőny aljában ücsörög, iciripiciri kezeit esdeklően tartja a szürke esőben feléd, drága mökk. létezzél!

mökk ma is látta a bálványát (meddig bálvány a bálvány?), épp telefonált és u alakúra volt hajolva, mert közben egy ajtórésből tört ki egy folyosóra. nem nevetett, kissé pirosas volt az arca, persze, mert mindig  rohan. ú alakú ú alakú ú alakú bálvány. meddig?