A parkoló kerítése mellett meztelen nyuszifigura feje lerágva, mellette laposra taposott xtrem energiaital (haha) doboza, este hat óra, március kilencedike, marzipan kartoffeln, és crístal honey kínai datolya, fürdősó, pezsgőtabletta, rakottkrumpli, mandarin, ki az egésszel az ablakon. biztos?

mindenképpen vicces ez a város. sokan vagyunk, útvonalakat, kirakatok fényeit, emlékeket követünk bambán, többnyire elég bambán. nem sok tapasztalatom van más városokkal, de itt valahogy kellemetlen a hangulat, olyan, mint amikor a kórházban félhomály vanb, amikor lekapcsolják a lámpákat, de még mozognak a ápolók, még langyos a tea, még ébren van a sok beteg, és senki sem tudja, mi lesz másnap. tiszta és mocskos szagok keverednek, átható szagok. a szemüvegesek, immár letéve szemüvegüket, tétován bámulják az árnyakat.

a sírást sohasem jó hallgatni. lehet, hogy az a szadsta, ai szereti hallgatni a sírást?midegy, miért, mindegy, ki, csak sírjon?