(ha olvasom, rájövök, hogy nem más, csak múzeum ez a nyelv már)

(akkor most el kell azon gondolkozni, hogy mit is lehet kezdeni egy múzeummal)

ha a szeretet álom, gondolja mökk, akkor  a halál is álom. erre a romantikusok olvasása kapcsán gondolt ma, közben konzervlecsót, és fokhagymát rágva, a ház csendjében. a ház felett kék ég, műanyagpaalackok roppanása, és egy daru emeli rendszeresen, hangtalanul a súlyokat, a cölöpöket, a vasakat, a falakat. egy ház épül a ház felett. hotel. lehet majd nézni, ahogy üvegszemekkel tessékelik be a húzósbőröndös nőciket, gondolja mökk, lesz szőnyeg, de hogy a kutyáknak ki fogja ezt elmagyarázni, azt mökk nem tudja. ugyanis ez a kutyák utcája. kutyamegy, kutyajön, vakolat zuhan, vakolat marad. most a járdát is felszedik, és mökk bele is néz a lukakba, de nincs azokban semmi, szotyola, fecnik, hangyák. mit szeretnek ezen a kutyák? mökk nem nevet hangosan, mert alszik a ház. legalábbis úgy tűnik. na majd, ha jönnek a látogatók.

és addig is, olvassunk meséket, mert azok előbb voltak nálunk. ez érv akar lenni.(nem mindegy)

mindent, mindent, ami előbb volt, mesévé kell alakítani.

egy probléma: az idő. el fogja veszíteni a formáját, a megszokott, tempós battyogását.

fogalma sincs mökknek, ezzel mit lehetne tenni. mökk megnézegeti az órákat a lakásban. érdekes. hogy sietnek.

kedves vezérnéni, pontosítanám megjegyzésed: nem : mindig sietek, hanem mindig elsietek, onnan, ahol nem érzem jól magam. ott nem. sajnálom, tényleg.