mökk ideje ez, közhelyek hófehér vitorláit bontja a szél, repül, repül, repül mökk a víz, a felhők,  a homoksivatagok felett,  sosem hallott közhelyek mécsesei világítanak, ha besötétedik, megelepetés meglepetés hátán. hol vagyok? kérdezi néha, néha el sem hiszi, és tényleg , hihetetlen, hogy mi történik, ha előveszed a közhelyeket, és először csak sámliként, aztán, legvégül, vitrolákként és mécsesekként  használhatod őket. és akkor jön a giccs, a giccsek szívfájdító hada, és kezdődik minden előről, vagy csak újabb kör, újabb sivatag, újabb hajók. ratatatatam!!! ismételten kérem a bohócokat, hogy fáradjanak a porond közepére. hiányoznak.

a por. a port egy kacagás

szele

vigye messzire. ne  a sok

könny, a könnyek,

a por, egy jó bohóc

egy jó bohóc jönne már

kinek a lukas zsebében rég

megállott óra vár

hogy újra ébresztőt csengjen, hogy

a por ellengjen, és ott szálljon

valamerre messze, vagy akadjon egy pók

szálon