Eszembe jutott még valami. Az előítéletektől való szabadulás,  a függetlenség volt az ideálunk. Akinek ilyen ideálja van, az, azt hiszem, sokszor ezért nagyon meg kell, hogy fizessen. Álláspontja idealista, nem a valóságban gyökerezik ( a valóság előítéletekből és ezek különböző keverékeiből áll, legalábbis nagyrészt, legalábbis errefelé). És, míg pár évtizeddel ezelőtt sokaknak még rettentő keményen kellett küzdeni néhány gondolatfoszlányért, szabad pillantásért, a következetes harcosok ma sokszor egyedül állnak, megvívott harcuk árnyékcsatának tűnik. Mi is volt ez a harc. Hát, ezen van mit gondolkozni. Igen, volt, aki indián lett, volt, aki marslakó, mindegy. Sajnos, azt nem hiszem el, hogy vége. Ó, azt nem. Dehát bízzunk az emlékeinkben.