http://www.ij.nyugatijelen.com/vasarnapilevelek.php?cat=vasarnapilevelek6

valami riport este vele, aztán a váncsa interjú, amin a konyhában rihegtünk, nyitott ablaknál, épp belátszott a hold helye, a hold nem volt ott, valahol máshol járt, vagy egy nagy felhő volt előtte. előttünk is van egypár. sok ismeretlen arc, és neki kell állni, megismerni őket, megismerni a reakciókat, a fikázási stílusukat, a gyengéiket, a szemük villanását, ahogyan a játékhoz állnak, ahogy elutasítanak, ahogy engednek, ahogy elfordulnak. ehhez sok erő kell, főleg, ha kőportól szürkén álldogáll valaki, a kőpor, az meg onnan van, hogy követ faragott eddig, és nem élt. a kőfaragás valahogy a halállal kapcsolatos, a sírkő, a házak falainak rettenete, a gipszfogak, gipszhajak, gipszsárkányok-a kőpor olyan, mint a halottak pora. a szobrok borzalmasak, szinte mindig. vasárnap koncert, pénteken torna, közte erőltetett menetben buli és hegymászás. minek, kérdezi mökk, minek. hullik a hullik a kőpor a kőpor