"nagyon akarlak szeretni...hogy ne legyél szomorú. a sok tanulástól vagy szomorú..."

3 és fél.

és amikor másodszorra hamuzott bele mökk a kávéba. radíros ceruzával megpróbálni kihalászni a hamut, nem megy, elkeverni inkább, befogott orral (virtuális), meginni. hm. nem is olyan rossz. mökk megint olyasmiket kell, hogy írjon, olvasson, amiket nem szeret olvasni, és írni. sokan teszik ezt. na, most végre a paradicsomleves pohárba ment a hamu. az üres már.

(-ki trendi ma, itten, ebben a városban?

-aki tegnap húzatta a gépet, felnyomta az összes kapcsolót, ami volt körülötte.

-ez van.)

mökk egy mécsesnél leselkedett az ablakában, de a házban teljes díszkivilágítás volt, mökk a belvárosban lakik, értelmiségiek laknak a házában, kivéve a földszinti elmefogyatékosokat, akik nem értik, mit mond az ember, és éjjel-napppal katatón módon rakosgatják  a művirágaikat, és a roskadt székeiket,  őket nem szokták értelmiségieknek hívni, mökk kinéz az ablakon. szóval, a témához fűzött megjegyzések elképesztően együgyűeknek tűntek mökknek, akrhol is lelt rájuk. mökk elgondolkozva ült egy mécses mellett, kicsit unatkozott, olvasott  modern fenomenológiát (nem önszántából, mert valójában elképesztően együgyűnek érzi, csócsálja a többezer éves evidenciákat emez, mintha vadonás új falatok lennének, legalábbis mökknek most úgy tűnik, és rémesen unja a szavakat), kifejezetten lidérces hangulata lett, az árnyékok mozogtak a falon, bébik ríttak, egyfolytában menetk a mentők, sziréna, ezt sosem vette volna észre mökk, ha nincs ez az órácskányi csend. igen, a helyzet az, hogy nem a sötét volt a fura, hanem a csend. csend lett, amikor sötét lett, minden újonnan felfedezett zajok ellenére is. csend, rejtélyes, valódi csend.

lehet, hogy a csend hiányzik. hohó! vegyük csak elő ezt a közhelyet a frigóból, lila, lila, persze. tegyük óvatosan védett helyre, hadd engedjen ki.

P. I.

1942-2009

Igen, aki a világ legeslegszebb gyümölcseit hozta ajándékba, amikor gyerekek voltunk. Üres kosárral lépkedtem épp a körúton ma, amikor megtudtam. sosem lesz már az a kosár olyan naptól ragyogó gyümölcsökkel tele, mint akkor, régen. a legeslegszebbeket válogatta ki mindig, a legfényesebbeket, a leghatalmasabbakat, és elrendezte egy kosárban, és most már tudom, hogy azok a gyümölcsök mit jelentettek.

de hogy ennyi fájdalom közepette kellett elpusztulnia, embertelen körülmények között, az egyelőre még nem értem.

http://www.peta.org/

az emlékezet, és a halál érdekesen fűződik  néhanap, gondolta mökk. kinél is kéne olvasni róla, hogy két lap után ne dobja mökk az ágya mellé a könyvet? fogalma sincs. mökk most valahogy unja a szavakat. nem, mert elkoptatottak, sőt, a szavak mökk véleménye szerint még nagyon-nagyon kihasználatlanok, kis üdülők a tócsányi tó partján, hajnalok a sosevolt Városban, esték az Istenekkel, naszóval, és igenis, mökköt most az emberek érdeklik.

méghogy bátorság. mökk örül, ha fel tud tápászkodni reggel az ágyból. hátráljanak a szavak. visssza, vissza, egészen a morgásig, a harapásig. majd onnan előre! de nem sürgős. elleszünk így is, egy ideig, mert van benne gyakorlatunk. hogy jó-e, azt nem tudhatjuk, de mi az, hogy jó. mökk nem tudja.

William Blake

ÖRÖKLÉT

Magadhoz kötöd örömöd:
A szárnyas életet töröd;
Röptében rá csókot lehelsz:
Öröklét hajnalára lelsz.

(Tellér Gyula)

 http://mek.oszk.hu/00300/00332/00332.htm#88

http://whatscookingamerica.net/EllenEaston/PetitFourCake.htm

http://193.224.44.190/gardonyi/boldog/boldogt.htm

http://mek.niif.hu/00400/00463/00463.htm

Mökknek sok minden jutott eszébe erről a két névről, de semmi olyasmi, olyan igazán lényegbe, és húsbavágó, amelyre barátai számíthatnának. Odvas könyvgerinc, régi fiókokban megbújó, avas szagú levelek a múlt század közepe tájáról. ugyan nem közhelyekkel, hanem valódi fájdalmakkal teli levelek. Mökk nem szereti már a régiségeket. Legalábbis, a hét végén, amikor lomtalanítás volt a belvárosban, undorkodva figyelte a jobb bútorokat, szemét alól kiásott könyveket, hasadt lámpabúrákat, és azokat a kis hirtelen kialakult, lakályos járdasziget darabokat, ahol mindezeket a megtalálók felhalmozták, hogy majdan el is szállítsák mindet. Ültek az emberek a kivénhedt fotelekben, jelezvén, hogy a körülöttük sebtében felállított/megtalált szoba, és konyha az övék már, azt senki el nem veheti tőlük, csak majd ha ők is akarják. Mozogtak is néha, meg a felhők is az égen vetettek árnyékot, engedtek napot rájuk. Mökk nem szálllt be a keresésbe, pedig valóban van ilyenkor találnivaló, olyan sok dologról hiszik azt az emberek, hogy már nincs rá szükségük, olyan sokról meg, hogy van rá, és mindig is lesz. Ez persze átok lehet rajtunk, embereken, márpedig az átoktól hamar meg kell szabadulni. Mökk inkább kaszinótojást evett a könyvtárban, és búsan bámult alá, a lent nyüzsgő olvasók tömegére, akik visszahoztak, kölcsönöztek, leadtak, és felvettek, fontosnak vélt, vagy immár lényegtelennek tartott gondolatokat, képeket, és eszméket taszajtottak ide-oda a pultokon. Mökk megint csak sírt.

Nem tudom, Mökk szokott sírni, bár általában vidám, bizakodó, és fiatalos. Olyan diktatúravidám. Mindenek ellenére. Felvett szokás ez, felismerni. Érdekesen tapad a személyiségre, mint egy polip(vagy vámpírtintahal) a csónak oldalára, tévedésből, mélaságból. Mit is tudja Mökk.

Hát akkor, ennyi volt, Jade.

kék színű autója van, jólápolt, és mosolyog az idegenre, aki épp előtte lép le az útra, a járdáról. és mökk bálványa rámosolyog, ú alakú bálvány, mökk megint látta, épp a folyóparti utcában, hátulról, őszül erősen, és mosolyog. ennyi. hihetetlen, mire nem képes mökk, ha a bálványáról van szó. képes nem tudni semmit, nem menni tovább a megismerés általa oly igen erőltetett útján, nem, mökk itt megáll, és bámul, mint a sülthal. mi lehet ennek az értelme? biztos egy indián tudná. egy igazi.

a telefon pedig alulról ázik a kamillateában. a kamilla, egyébként, mint vetemény is jelen van mökk lakásában, és igen hamar kidugja fél milliméteres kis zöldjét, ha elültetik, tudta meg mökk, igenigen. sírt ma mökk, dalokon sírt, mert más oka (amit hirtelen előkeríthetett, és mozgósítani képes lett volna), nem akadt, kérges, és kemény már mökk szíve, mint a kő. erre itt egy dal, valami vén dalos, valami közhelyeset énekel, és mökk zokog, mint a záporeső.

a házban továbbra is csend van. néha kihajít valaki egy-egy csikket, egy-egy képeslapot, aztán vigye a szél. ki lát az emberekbe.

 Don't give up till it's over, don't quit if you can
The weight on your shoulder will make you a stronger man

Grasp your nettle tightly, though it will burn
Treat your failures lightly, your luck is bound to turn

Don't give up till it's over, don't quit if you can
The weight on your shoulder will make you a stronger man

Look at the autumn flowers how they wither and fade
With nature's hidden powers, next year they'll be re-made

Don't give up till it's over, don't quit if you can
The weight on your shoulder will make you a stronger man

Watch the full moon rising, like a ghost of the sun
Oh, dawn will be more surprising, when a new day has begun

Don't give up till it's over, don't quit if you can
The weight on your shoulder will make you a stronger man

Don't give up till it's over, don't quit if you can
The weight on your shoulder will make you a stronger man
 

"Szent Ilona népessége (a hozzá tartozó, távolabbi szigetekkel együttvéve) 1996-ban 6500 főt tett ki, 2002-ben 7317 lakosa volt. A lakosság jelentős része a fővárosban él. Népességének pontosan a felét,50%-ot,az afirkai leszármazottak teszik ki.Az európaiak,részint a brit gyarmatosítók utódai,részint amerikai fehérek, összesen 25%-át teszik ki a lakosságnak.A fennmaradó 25% kínai bevándorló.Forrás:A Világ országai,Nyír -Karta Bt 2008." Wiki

 Heller Ágnes látható a képen, a modernitásról tart éppen előadást, illetve négy esztendeje,a  Mindentudás Egyetemén. A MIndentudást hagyjuk, de Heller, mint mindig, frappáns volt, ellentmondást nem tűrő, és érdekes, de én bírom, ha egy nő nem szerénykedik, meg álszentkedik folyton. Könnyebb vele vitatkozni. Az ízléstelen öltözködés egy kor divatja most is, nekem viszont igen tetszik, és a nők zakóviseletének is vannak nagy dekonstruktőrei, itt egy példa.

 http://www.mindentudas.hu/heller/20040203heller.html

általában is,  persze, hogy,  nagyon szeretem a filozófusokat (eltekintve  azoktól, akiktől természesen eltekintve), és különösen a humorukat. Egy olyan népség, amelyik ki meri magát nevettetni, képes ha nő, több számmal nagyobb zakóban előadást tartani, képes kinevetni a nemeket, a számokat, a időt, a szertartásokat, a betartásokat, a szabályzatokat, és képes mindezt halálosan komolyan is venni. Egyáltalán, hajlandó beszélgetni. Ahhoz is humor kell. Humor. Denevérszárnyakon. Éljen!

a tetőre látni, az épülő tetőre. esőben, ha csak szemerkél, olyan, mint egy régi emlék. bárkié. soha nem hittem volna, hogy ilyen jól ki lehet venni esőben mások emlékeit. nem is rossz.