most megtudom, hogy valóban az ismétlés-e  a tudás anyukája. csak ne lennének német idealisták. bár, ha nem lennének, mi lenne helyettük? eztet szeretném kérdezni.

http://www.euroindex.hu/szolnok/Tisza-h%EDd/

"a vasbeton lemez bármikor, s szinte bárhol beszakadhat".

ez egy 4 évvel ezelőtti cikkben, a Margit hídról. azóta csaknem iskolás a gyerek, és a szigeten sok időt töltött, mert a kockázat az élet sója- sava, borsa. és mindhalálig. van, hogy beégsz, mint a mécses  a  Kati néni seggébe a temetőben, de megéri. meg. neked is, nekem is.

A virslis buci. Kinek milyen emlék.

Innen: http://konyha.blogter.hu/85693/virslis_buci

"A tésztájához fél kiló lisztet bedagasztunk. Lassan ha álmunkból felébresztenek bennünket, akkor is tudjuk, hogy a lisztet leszitáljuk, 2 evőkanál sikérrel, 1 evőkanál sóval elkeverjük, a közepébe lyukat fúrunk. Ebbe borítjuk bele a szárított élesztőt, 1 evőkanál barna cukrot és 1 deci langyos tejet. Ezt összekutyuljuk, majd a fennmaradt 2,25 dl langyos tejet, 8 dkg olvasztott margarint, 1 teáskanál ecetet is hozzá adagolunk, egy villa segítségével eldolgozzuk az elemeket, majd jöhet a dagasztó karral felszerelt robotgép. 5 perc alatt hólyagosra dagasztjuk, majd meglisztezzük a tetejét, lefedjük a tálat és meleg helyen (a fűtési idény beindulta előtt ez nálam az 50 fokosra előmelegített, majd kikapcsolt sütő) kb. 1 óra alatt 2-szeresére kelesztjük a tésztát.

mökknek újra szüksége lenne egy pontonhídra. keres, keres, keres, keres, keres.

volt a hídember film annak idején, mökk nem látta, sokkal később valamikor, de unta is, meg csodálkozott is, márpedig a filozófia a csodálkozással kezdődik, már Arisztotelész apánk is megmondta, legalábbis valami hasonlót mondott.

idenézz: http://www.c3.hu/~gond/tartalom/18-19/frasimon.html

kéne , hogy végre szabadság legyen, nyár.

http://www.ij.nyugatijelen.com/vasarnapilevelek.php?cat=vasarnapilevelek6

valami riport este vele, aztán a váncsa interjú, amin a konyhában rihegtünk, nyitott ablaknál, épp belátszott a hold helye, a hold nem volt ott, valahol máshol járt, vagy egy nagy felhő volt előtte. előttünk is van egypár. sok ismeretlen arc, és neki kell állni, megismerni őket, megismerni a reakciókat, a fikázási stílusukat, a gyengéiket, a szemük villanását, ahogyan a játékhoz állnak, ahogy elutasítanak, ahogy engednek, ahogy elfordulnak. ehhez sok erő kell, főleg, ha kőportól szürkén álldogáll valaki, a kőpor, az meg onnan van, hogy követ faragott eddig, és nem élt. a kőfaragás valahogy a halállal kapcsolatos, a sírkő, a házak falainak rettenete, a gipszfogak, gipszhajak, gipszsárkányok-a kőpor olyan, mint a halottak pora. a szobrok borzalmasak, szinte mindig. vasárnap koncert, pénteken torna, közte erőltetett menetben buli és hegymászás. minek, kérdezi mökk, minek. hullik a hullik a kőpor a kőpor

az első döglégy a konyhapadlón.

itt a tavasz, immár kétséget kizáróan.

balogh attila költő tegnap éjjel a tívín. nagyon tetszett, különösen a kempingszékes beszélgetés a vízparton, annak volt egy nagyon holtakfolyója, élők folyója jellege. a tiszta körmökről, és  a fehér bőrről azonban annyit: nem tudhatjuk egymásról, ki mennyit szenvedett, nem biztos az, hogy nem ugyanannyit. hiába minden: a lélek, ez az igen vitatott kis izé bizony nem olyan egyértelműen színezhető, nevezhető, és kategorizálható, mint az a nevzetes külcsíny. lehetek én akár krumplihámozó.

nem jó előítéleteket hallani amúgy végtelenül drága emberek szájából. Egyébként a KIA-n nem találom, és a DIA-n sem. (digit. ir. akadémia) miért????? tessék azonnal rakni fel balogh verseket. AZONNAL.

"te vagy a legaranyosabb a világon!'

egy plüssnapocska elég, hogy este elaludjon, elég, ha azt mondom, a napocska veled szeretne aludni. pont olyan, a bal szélső, napocska. most ki kell mosnom,mert az esti hintázáskor pudingos lett. igen, mostanában az este vége: puding a hintában, de nem egy bizarr valami, inkább olyan fióka-dolog. és édes nagyon.

a kép innen eltűnt, de itt megvan:  http://www.fotogemeinschaft.de/v/neue-fotos/manfred-frank.html

tetszik. jó, ha egy filozoffer romantikus álmodozó pózban fotózkodik, mert az embernek, legalábbis  a kispolgárnak, vannak illúziói, hogy milyen egy filozófus, hát nem olyan (néha de), de ő itt olyan, és ez tetszik. lehet gyűjteni a teóriasziklákat, és vágni hozzám. dehát én csak egy zsíroskenyérevő kispolgár lennék. nekem szabad ilyet. én nem vagyok egy bátor nájlonterminátor, nem feleselek hatósági személyekkel, és nem provokálom a köznépet, van bugyim, kólám, cigarettám, és ólom a szívem. hordóm is van. van?

ez a kölök okozza most nekem a legnagyobb gondot, holnapra 80 oldalt kell belőle csinálnom, dehát hogy lehet egy ilyen kölökből 80 oldalt csinálni...?

mökk ideje ez, közhelyek hófehér vitorláit bontja a szél, repül, repül, repül mökk a víz, a felhők,  a homoksivatagok felett,  sosem hallott közhelyek mécsesei világítanak, ha besötétedik, megelepetés meglepetés hátán. hol vagyok? kérdezi néha, néha el sem hiszi, és tényleg , hihetetlen, hogy mi történik, ha előveszed a közhelyeket, és először csak sámliként, aztán, legvégül, vitrolákként és mécsesekként  használhatod őket. és akkor jön a giccs, a giccsek szívfájdító hada, és kezdődik minden előről, vagy csak újabb kör, újabb sivatag, újabb hajók. ratatatatam!!! ismételten kérem a bohócokat, hogy fáradjanak a porond közepére. hiányoznak.

a por. a port egy kacagás

szele

vigye messzire. ne  a sok

könny, a könnyek,

a por, egy jó bohóc

egy jó bohóc jönne már

kinek a lukas zsebében rég

megállott óra vár

hogy újra ébresztőt csengjen, hogy

a por ellengjen, és ott szálljon

valamerre messze, vagy akadjon egy pók

szálon

Aranyka, aranysaláta, búzaeső, fügegyökér, fügelevelűfű, fügezöld, galambbegy, galambbegysaláta, olyvasztófű, Isten búzája, kakukksaláta, kakukkvirág, kisfecskefű, mennyei árpa, papsaláta, potrasaláta, rigótök, szentgyörgysaláta, tavaszi saláta, trencsénimanna, varjúmogyoró, versengősaláta, zsibavirág. (Fűszer és-ről loptam)

ezt nem hiszem el. emlékszem erre a palira, régről, azt hiszem nem hiszem el, mi történt vele. ez nagyon. árvácska. einsteint. hűtőgép. mi történt?

http://juj.hu/ny/index.php?cid=1277

"The voice - raw, Irish, unique...absolutely beautiful. A voice like Ronnie's I doubt we will ever come across again. And the most interesting blue eyes ever. "

a fasorban, ahol festett korlátok vannak, gyerekek festették be őket, virágzó gesztenyefákat ültetnek. nem tudom, hogy mi lesz belőlük, ezeket valószínűleg nagyon kellene most akkor locsolni egy ideig. ezügyben már sok érdekes esemény zajlott a Fővárosban. a fák e város mostohagyerekei, egyben a természet utolsó néhány követe errefelé, ahol már  a galambok is emberi hangon beszélnek, és a kutyákon is zakó lebeg az esti szélben. mert elegánsnak és beszédesnek kell  lenni, tessék csak körülnézni. csupa elegáns és beszédes ember.

mit csinálhatna?

egy életet leélt úgy, hogy nem tanult nyelveket, nem utazott, alig-alig ismer valamit az elmúlt évtizedek  történéseiből alaposan, ideológiamentesen (ha van ilyen), tele van elnyomott vágyakkal, a kultúra, a kortárs megértése iránti tökéletesen elnyomott vágyakkal, az öregség félelmeivel, érzi, hogy a társadalom kiment alóla, mint a hintaló a Petike alól, érzi, hogy ül a földön, és csak azért nem sír, mert nem hiszi , hogy emberi lény, és a tárgyak meg nem sírnak. ha mégis sír, nem hiszi el, hogy számít. nem hiszi el, hogy érez. nem tudja hova kötni, nem tudja értelmezni. megbocsátás? kinek?

hova kéredzkedjen be: elnézést, meg szeretnék bocsátani?

nem, nem hiszek neked. nem tettél Érte semmit. ő itt van, ül, és már semmiben nem hisz. ezt nem tudom neked elfelejteni.

Ja, és még a nyúl sem hozott neki biciklit! (ajh), pedig írt neki, szépen postára adta. ilyen levelek. ne nevess. ilyen levelek. nem felejtem el., nem tudom elfelejteni azt a kis szöszi kölyköt, ahogy ül egy bokor előtt, sovány, mint a városi szivárvány, és várja a biciklit. és az nem, az nem, az soha nem.

és ő vár.

(ha olvasom, rájövök, hogy nem más, csak múzeum ez a nyelv már)

(akkor most el kell azon gondolkozni, hogy mit is lehet kezdeni egy múzeummal)

ha a szeretet álom, gondolja mökk, akkor  a halál is álom. erre a romantikusok olvasása kapcsán gondolt ma, közben konzervlecsót, és fokhagymát rágva, a ház csendjében. a ház felett kék ég, műanyagpaalackok roppanása, és egy daru emeli rendszeresen, hangtalanul a súlyokat, a cölöpöket, a vasakat, a falakat. egy ház épül a ház felett. hotel. lehet majd nézni, ahogy üvegszemekkel tessékelik be a húzósbőröndös nőciket, gondolja mökk, lesz szőnyeg, de hogy a kutyáknak ki fogja ezt elmagyarázni, azt mökk nem tudja. ugyanis ez a kutyák utcája. kutyamegy, kutyajön, vakolat zuhan, vakolat marad. most a járdát is felszedik, és mökk bele is néz a lukakba, de nincs azokban semmi, szotyola, fecnik, hangyák. mit szeretnek ezen a kutyák? mökk nem nevet hangosan, mert alszik a ház. legalábbis úgy tűnik. na majd, ha jönnek a látogatók.

és addig is, olvassunk meséket, mert azok előbb voltak nálunk. ez érv akar lenni.(nem mindegy)

mindent, mindent, ami előbb volt, mesévé kell alakítani.

egy probléma: az idő. el fogja veszíteni a formáját, a megszokott, tempós battyogását.

fogalma sincs mökknek, ezzel mit lehetne tenni. mökk megnézegeti az órákat a lakásban. érdekes. hogy sietnek.

kedves vezérnéni, pontosítanám megjegyzésed: nem : mindig sietek, hanem mindig elsietek, onnan, ahol nem érzem jól magam. ott nem. sajnálom, tényleg.

reggel sírás, meg nem akarás menni, és a tavaszi nap ragyog a járdán. túl rövidek  a reggelek, értelmetlenek. mikor kellene felkelni? hajnali négykor? lehet! mökk a villamoson itta meg a reggeli robot-teát, valami gyümölcs volt, nem olyan jó, de közben érdekesen beszélgettek mellette, az ember, ha teázik, máshogy figyel, még a villamoson is.

Wesselényi-Oktogon közt:

Nő (kitekint a plakátra, amely a megállóban harcol, hogy felhívja  a figyelmet magára): 

"Evita lesz  a Margitszigeten!"

Pasas: "Ühüm."

Szünet.

Nő: "Lenne kedved libegőzni?"

Pasas: "Á, nem. Nem éri meg, túl drága."

Nő, kis szünet után: "700 forint."

Pasas: "Az nem gyerekjegy?"

Nő: "Már nincs olyan."

Kis szünet.

Nő: "Akkor most vonattal menjünk, vagy busszal, döntsd el. "

Pasas: "A Nyugatiig ráérünk még eldönteni."

mökk leszállt a párbeszédnek ezen a pontján, az Oktogonon.

Villamoson teázni, nem is hülyeség.